Ellentmondásnak tűnhet, amikor alapvetően szerényen, elfogadóan, alkalmazkodóan állunk egymáshoz, a dolgokhoz, mégis legbelül azt érezzük, hogy meg szeretnénk mutatni, mire vagyunk képesek, felmerül az igény bennünk, hogy maximálisan teljesítsünk és jobbak legyünk, mint az átlag.
Ez a látszólag ellentmondásosnak tűnő helyzet azonban nem zárja ki, hogy harmonikusan éljük meg a bennünk megszülető vágyakat.
A sokszor bennünk harcoló „démonok” és „angyalok” úgy tudnak békét kötni egymással, ha elfogadjuk őket. Elfogadjuk, hogy egyformán bennünk van a „jó” és a „rossz”. Ezek azonban önmagában semleges tulajdonságok, attól válnak jókká, vagy rosszakká, hogy mire használjuk fel őket. Építünk, vagy rombolunk velük.
Legyen szép napunk!
Szeretettel:
Ivett